Csíkos-tó

                     - természeti környezet - 

Érmellék egyik természeti értéke, a Csíkos-tó a Berettyó egyik kis mellékága, a Szentmiklós-patak mentén, teknőszerű völgyben alakult ki. A Csíkos-tó Székelyhíd és Érolaszi határában, megközelítőleg 2,5 hektáron  elterülő tőzegláp. Mérete folyamatosan csökken. Az egykori mocsárvilág maradványa, nevét feltehetően a sekély vizekben elterjedt csíkhalról kapta. Mára a tó felszínét az úszóláp  egészen beborította. Az elpusztult növényzet maradványai vastag szőnyegként, néhol a 1,5 méteres vastagságot elérve terítik be a tó tükrét.  Gazdag növény- és állatvilága a térségben egyedülálló.

Történet

Érmellék mocsárvilága az egyik fő útvonala volt a tavaszi és őszi madárvonulásnak, része volt az ukrajnai Szernye-mocsártól az Ecsedi-lápon, a Nagy- és Kis-Sárréten, valamint az Arad közeli Bezdini mocsárvidéken át a bánsági (alibunári, illáncsai stb.) vizes élőhelyeknek.

A székelyhídi Csíkos-tó az egykori érmelléki mocsárvilág értékes képződménye, egyetlen fennmaradt ingólápja. A láp legnagyobb részét őserdőszerű égeres (Thelypteridi-Alnetum) és a fákról lecsüngő kúszónövények borítják. A Csíkos-tó elterjedt növényei közül említésre méltó a gyapjas sás (Carex lasiocarpa), rostosövű sás (Carex appropinquata), dárdás nádtippan (Calamagrostis canescens), vidrafű (Menyanthes trifoliata), valamint két tőzegmoha faj (Sphagnum squarrosum és S. fimbriatum).

Védelem alatt áll az egykor mezőgazdasági kártevőnek számító ürge (Spermatophilus citellus), a ragadozók közül pedig a vidra (Lutra lutra) és a farkas (Canis lupus) is.

Gyakorinak számít a pettyes gőte (Triturus vulgaris) a tarajos gőte (T. cristatus), a kecskebéka (Rana esculenta) a tavi béka (R. ridibunda), a sárgahasú unka (Bombina bombina), zöld varangy (Bufo viridis) szaporodási időszakban a barna varangy (B. bufo) és a barna ásóbéka (Pelobates fuscus). Jelentős a mocsári teknős (Emys orbicularis), a gyíkok közül a fürge gyík (Lacerta agilis) állománya.