O-IKT (Sport-Egészség-Turizmus-Ifjúság)
2018.12.01-2020.05.31.

ROHU-161

Solymos vára

 

                                              – épített környezet –

Története

A Maros alsó folyása vidéke már az Árpád-kortól fontos kereskedelmi útvonal volt; itt szállították a sót. Pál szörényi bán (1272–1275), építtette a várat; jövedelmeinek egyik forrása a sóval való kereskedés volt. A vár mellett ágostonos kolostort is alapított. A vár története során gyakran cserélt gazdát, előnyös fekvése miatt nagy értékű birtoknak számított:

1315-ben a Maros mentén nyomult Erdélybe Anjou Károly, a várat Kán László erdélyi vajdától foglalta el.

1447-ben Hunyadi János szerezte meg; Solymos az összekötő láncszemet képezte Hunyad megyei birtokai és a csomópontnak számító Temesvár között. A várat Hunyadi János halála után királyi tulajdonba került: fia, I. (Hunyadi) Mátyás örökölte meg.

1462-ben Mátyásnak sikerült kiegyeznie ellenlábasával, Giskra János cseh vezérrel, aminek komoly ára volt: Mátyás az egész solymosi uradalmat Lippa városával, valamint 25000 aranyforintot adományozott neki. Giskra halála után a vár visszakerült a királyhoz.

 A 15. század végére érte el legnagyobb kiterjedését a solymosi uradalom: két várból (Solymos és Lippa), egy várkastélyból, négy városból, és közel 180 faluból és pusztából állt. A hatalmas birtoktest részei: Kisvidék, Nagyvidék, Lippa, Borzlyukvidéke, Sarád, Szádvidék, Váradia, és a korábban Világosvárhoz tartozó Csúcs kerület egy része. Ekkor a birtok György brandenburgi őrgróf tulajdonában volt.

Az 1514-es, Dózsa György vezette lázadás során Lippa és Solymos is a felkelők kezére került. A lázadás leverését követően Szapolyai János erdélyi vajda, majd király kezén találjuk.

A 16. század elején elvesztette hadászati jelentőségét, majd 1600 után hosszú időre a törökökhöz került. Evlia Cselebi török utazó a 17. században így írt a várról: „a Maros folyó partján az ég csúcsáig emelkedő sziklán, keskeny magaslatú vár ez; parancsnoka, katonasága, ágyúja és hadiszertára van. Kissé nyugatra néző egyetlen kapuja, harminc háza s vágott sziklából várszerű mély árka van. A várban Szulejmán kánnak kis dzsámija van, melybe csak tíz ember fér el. Benne egy mély kút van, melyet kősziklába ástak. Ez a kút ily nagy, magas hegy tövében levén, vize három öl közelségben van s mintha jégdarab volna.”

A várat története során többször bővítették, átépítették. A 13. században toronyból és később elbontott falgyűrűből állt, ezekhez a 15. század elejétől kaputorony, a korábbi nyomvonalán felépített belső falgyűrű, majd Mátyás idején reneszánsz stílusjegyeket viselő új szárny csatlakozott. A legteljesebb kiépítettséget a 16. században érte el.

Tudtad-e?

  • A várakban a várúron és családján kívül még sokan éltek; szolgák, katonák, mesteremberek álltak a várúr rendelkezésére.
  • Solymos várát mély szárazárok övezte; ebbe hegyes karókat szúrtak az ellenség távoltartására; a vár népe felvonható fahídon kelt át.
  • A vár építéséhez többféle anyagot; palát, sziklakövet (más néven gránitot), homokkövet és téglát használtak.

Lupescu Radu: „Kapu Erdély felé: Solymos vára.” Várak, kastélyok, templomok. V.2 (2009): 14–18.

Solymos vára. http://lexikon.adatbank.transindex.ro/muemlek.php?id=416

https://www.erdelyivarak.hu/magyar/oldalak/solymos_vara/