Lippafürdő és a lippai ásványvíz

                                              – épített környezet; élelmiszergazdaság –

Lippától 2,5 km-re, délre fekszik Lippafüreden (Băile Lipova) a Savanyúkút gyógyfürdő, mely közel 200 éves múltra tekint vissza. Nemcsak pezsgő fürdőélet folyt itt egykor, hanem a palackozott lippai ásványvíz is öregbítette a város és a környék hírnevét.

Története

A forrást már a 16. században említik. A szénsavas, magas lítium- és vastartalmú forrás vizéről úgy tartották, hogy emésztésre, mozgásszervi bajokra, érrendszeri problémákra gyógyító hatású. A lippai fürdőélet 1818-ban indult meg, kezdetben  három kabin, és  A magyar királyhoz címzett vendéglő állt a forrás mellett.  Az 1850-es évekig a város tartotta rendben és parkosította a területet, azután Missics Atanáz lippai lakos vette bérbe, aki fürdőpavilont építtetett. 1854-ben tört fel a második forrás, amelyet előszeretettel látogattak a környékbeliek. 1860-ban lóvasút épült Lippa és Lippafüred között. 1884-ben Karátsony Antalé a fürdő, aki további bővítésekbe fogott: próbafúrásokat végeztetett, három új pavilont és kioszkokat, 1905-ben pedig a melegvizes medencét és fürdőkádakat befogadó pavilont építtetett.

Az ásványvíz palackozását 1900-ban a lippai Gloria bank kezdte meg. 1910 és 1912 között napi hét-nyolcezer üveg ásványvíz került ki a palackozóból. 1928-ban a Lippai ásványvíz Bukarestben szakmai kiállításon aranyérmet nyert; a két világháború között a román királyi család is lippai ásványvizet fogyasztott.

A várost 1930-tól buszjárat kötötte össze a fürdőteleppel, 1945 után a tömegturizmus számára modernizálták a fürdőt. 1968-ban májbeteg, később szívbeteg gyermekek számára nyílt benne utógondozó. A fürdőélet 1980 körül kezdett hanyatlani, s két évtized múltán, 1999-ben meg is szűnt. Ásványvizét azonban továbbra is palackozzák – Lipova és Briza Lipovei (Lippa szellője) néven lehet megtalálni a boltok polcain.