Székelyhíd; Stubenberg-kastély

                             - épített környezet -

Története

A Stubenberg-kastély története a 15. századig nyúlik vissza, a Zólyomi család ekkor telepedett itt le, és irányításukkal a megye legnagyobb uradalma alakult ki. A mai kastély egy része ekkor épülhetett, talán egy korábbi erődítmény helyén. Erdély Habsburg kézre kerülése után a Kincstár az uradalmat 1728-ban gróf Dietrichstein János császári és királyi belső titkos tanácsosnak adományozta. Ifj. Dietrichstein János 1750-1760 között felépítette a kastély nyugati szárnyát, melynek alapjául a régi Zólyomi-építmény szolgált. Mindeközben az uradalmat Ausztriából hozatott gazdatisztek segítségével helyreállította, majorokra osztotta a birtokot.

A székelyhídi uradalom házasság útján jutott a Stubenberg grófi család birtokába 1830-tól. Gróf Stubenberg Gusztáv 1840 körül megépíttette a klasszicista stílusú magtárt, majd a századfordulón átépíttette a régi barokk kastélyt, melynek munkálatai 1906-ban fejeződtek be. Ekkor kapta a bejárat a klasszicizáló, oszlopos előcsarnokot. A trianoni békeszerződést követően, az 1921-es romániai földreform-törvény bevezetésével a 12 ezer holdas grófi uradalomból több mint 7000 holdat osztottak szét 280 családnak, melyek egy része hamar állami tulajdonba került. Az állam ebben az időben kezdte meg Máramarosból és a nyugati havasokból a román lakosok betelepítését a vidékre, akik kedvezményekkel, segélyekkel juthattak itt földhöz. A II. világháború végén a grófi család nyugatra menekült, birtokaikat államosították. A kastély 1948-tól 2010-ig oktatási intézményként működött, 2010 nyarától a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthona kap itt helyet.