O-IKT (Sport-Egészség-Turizmus-Ifjúság)
2018.12.01-2020.05.31.

ROHU-161

Székelyhídi Halász-Vadász Múzeum

 

 

                         - épített környezet -

 

A „Népi halászat és vadászat az Érmelléken” című kiállítás Wilhelm Sándor székelyhídi biológiatanár gyűjtőmunkájának köszönhetően jött létre a ’90-es évek második felében. A kiállítás az érmelléki hagyományos népi halászat, valamint a népi vadfogás és a házi rágcsálók befogásának eszközeit mutatja be. 2015 óta a Székelyhídi Polgármesteri Hivatal felújított épületében tekinthető meg.

 

Története

A csekély vizű érmelléki vízfolyásokban az érmelléki halászok mesterségüket a mezőgazdasági tevékenység mellett, mintegy kiegészítő foglalkozásként űzték. Mivel az úgynevezett paraszthalászoknak saját vízterületük nem volt, a halászó helyet a terület birtokosától bérelték, s a község elöljáróságától ehhez még halászjegyet is váltottak. Eszközeiket, szerszámaikat nádból, fűzvesszőből, kenderfonalból maguk állították elő.

Nyílt vízen a kerítőhalászat számított a legelterjedtebb halászati módszernek. A nádasok szélében a hal megfogása a vésznek nevezett csapdával történt. A vész (vejsze, lésza) tulajdonképpen nádból készült, labirintusszerű falrendszer, amelyet a halak feltételezett vonulási irányában helyeztek el.

Ismert és elterjedt halászati eszköz volt a sekélyebb vízben használt, feneketlen vessző kashoz hasonlító tapogató, a felül négyszögletes keretre font rámás tapogató és a csíkkas, amelyek mind vesszőből készültek. A vízfolyások szélén elhelyezett (háló)varsa is népszerű volt, vesszőből font változatát is ismerték.

A kiállításban a halász szerszámok mellett láthatunk nádvágót is. Megtekinthetjük az Érmelléken egykor elterjedt, lapos fenekű hajót (csónakot), amelyet úgynevezett csákrúddal, állva hajtottak előre. A búzát is sok helyről ilyen (helyi nevén) hajón hordták a malomba.

A múzeum bemutatja az érmellékiek vadfogó-, vadriasztó- és vadászeszközeit: a hurkokat, csapdákat, tőröket. A vadfogásra alkalmas, különböző huroktípusok használata napjainkban tilos. A hurok egyik típusát a nád közt bujkáló fácán csapásain helyezték el, hogy így ejtsék csapdába a madarat. A gémeskúthoz hasonló elven működő gémes-hurkot télen, vadnyúl elejtésére vetették.

A hetvenes években nagy divatja volt a hörcsögprém-kabátnak. A hörcsögöt bundája miatt vadászták, egy kabát elkészítéséhez száz állat bundáját is felhasználták. Deszkaládába, később konzervdobozba épített hurok, úgynevezett hörcsögtőr segítségével fogták meg.

A kiállítás egy vitrint szán a házkörüli rágcsálók elleni eszközök bemutatására. Az egyik leghatékonyabb ezek közül a famacska, amely két egymásba tolt dobozból, és a kisebbikhez kapcsolódó talpból és billenőből áll, és az egerek csapdába ejtésére szolgált.

     

     

     

     

     

    Tudtad-e?

    • A hálókészítéshez szükséges kendert a tilóval törték, tették kezelhetővé
    • A gereben a kender rostjainak fésülésére szolgált
    • A sing hosszmérték, az alkar hosszának felel meg. Elnevezése az alkarcsonttal párhuzamos, vékony csöves singcsontból ered.
    • A hurca vesszőből készült halászeszköz, amelyet áradáskor és apadáskor a part széléhez közel használtak