Püspökfürdő; Május 1. fürdő

                         - egészség és életmód -

Története

Szent László fürdőjének is nevezték: a szájhagyomány szerint I. László király erre vonulván seregével nagyon megszomjazott, de nem talált a közelben vizet. Egyszer csak lova felrúgott egy követ, s alóla gazdag forrás tört elő.

A hévizekről először 1221-ben történt említés, első okleveles nyoma Hévjónak pedig 1249-ből való. Hévjó települése és környéke a mai fürdővel együtt 1374-től királyi rendelettel a Váradi Katolikus Püspökség tulajdona. Az ekkor már Európa-szerte ismert fürdő kórházzal és kápolnával is rendelkezett. 1465-ben a Váradtól búcsúzó Janus Pannonius is megemlékezik egyik versében a gyógyforrásokról, Szalárdi János pedig Siralmas magyar krónikájában írt a fürdőről: „nagy bő forrású, gyönyörűséges fürdő-bányának” nevezi, amelyből „néhány helyeken nagy bőséggel és nagy melegséggel buzog fel a víz”.

Amikor a török seregek 1660-ban elfoglalták Várad városát és a várat, a környéken nagy pusztításokat vittek véghez, de a fürdőt épen hagyták, mivel maguk is előszeretettel használták. Várad visszafoglalása után, 1692-ben a fürdőt rendbehozták; „úri fürdő” épült, melyet téglából építették, fedett volt, és öltözőhelyiségek is tartoztak hozzá. A medencéket négy forrás vize táplálta. Ebben az időben a püspökség már bérlőt alkalmazott a fürdőtelep kezelésére. A 19. század folyamán további szállóépületekkel, iszapfürdővel és parkkal bővült a létesítmény. Az egykori tükörmedencés, díszes, emeletes István Szálló ma is áll, az 1994. évi felújítását követően gyermekszanatórium volt.

Nagyon sokat tett a fürdőért a 19. század közepén dr. Grósz Frigyes. Ennek elismeréseként az egyik forrást 1878-ban őróla Frigyes-forrásnak nevezték el. Schlauch Lőrinc püspök 1890-ben felépíttette az úgynevezett gyógyépületet, amely később kaszinóként lett ismert. Némi átalakítással és hozzáépítéssel ma is látható. Építtetett továbbá három fedett medencét, melyek a Lőrinc fürdőt alkották. A 20. század első évtizedében egy újabb létesítménnyel gazdagodott a fürdő: az első betonfalú medencével, mely körül fából épített kabinokat helyeztek el. A két világháború között, 1930-ban felépítették Románia legnagyobb hullámfürdőjét, amely némi változtatásokkal ma is működik. 1950-ben Püspökfürdő helyett Május 1. (1 Mai) lett a neve. A névváltozás tulajdonosváltást is jelentett, a katolikus egyháztól elvették a fürdőt. Az 1960-as években a hullámfürdő mellett kempingtábort létesítettek. 1976-ban a Püspökfürdőbe vezető út mentén felépítették a 14 medencés Vénusz strandot, közelében két kempinggel, a nyolcvanas években megépült többemeletes Ceres Szálló. Ezzel párhuzamosan lebontották a fürdőtelep régi épületeit. Mindössze az egykori István Szálló, a kaszinóépület és a kápolna maradt épen. 1990 után a fürdő látogatottsága fokozatosan visszaesett: a gondok 1974-re vezethetők vissza, amikor kutat fúrtak a rontói állomás mellett, és ott egy erős vízérre bukkantak. Attól kezdve számottevően csökkent a Bugyogó-forrás hozama, esett a belőle táplálkozó Pece-patak szintje, de csökkent a hőfoka is.