O-IKT (Sport-Egészség-Turizmus-Ifjúság)
2018.12.01-2020.05.31.

ROHU-161

Félixfürdő; Tavirózsás-tó

 

           - természeti környezet .

 

A hévízi tündérrózsát (Nymphaea Lotus var. thermalis) vagy püspökfördői tündérrózsát, régebbi nevén nagyváradi állótuszt 1931-ben nyilvánították védetté. Eredeti lelőhelyén ma már nem, de  Félixfürdőn, a  melegvizű tavon még látható ez a növényritkaság.

Története

Kitaibel Pál 1798-ban elsőként kutatta a környék növényflóráját; kéziratát Reliquiae Kitaibelianae címen a bécsi Zoologisch-Botanische Gesellschaft 1863-ban megjelent évkönyvében jelentette meg Kanitz Ágoston. Kutatásainak középpontja Nagyvárad volt, innen látogatott el Püspökfürdőre és Félixfürdőre is. Kitaibel Pál ismerte fel a Püspökfürdő hévizében az „egyiptomi lótusz-virágot” (valójában nem lótuszt, hanem egy tündérrózsafajt), a Nymphaea lotus var. thermalis-t, mely az 1834. évi földrengést követő földcsuszamlás következtében a Bugyogó-forrás vizével táplált természetes tóban volt a legelterjedtebb. Kutatását több mint félszázados szünet követte, az 1850-es évek végétől kezdve azonban már mind többen szentelik figyelmüket Bihar növényflórájának, és a lótuszvirág más botanikusok figyelmét is felkeltette. Haslinger Ferenc három évig tartózkodott Nagyváradon, a Verhandlungen des Naturforschenden Vereines in Brünn 1863-as évfolyamának 2. kötetében röviden ismertette a Nymphaea thermalis-t is. Flatt Károly – aki huszonhárom évig lakott Bihar vármegyében a Sebes-Körös völgyén, és ez idő alatt számtalanszor barangolta be a környéket füvészkedés céljából – legfőképpen a megye európai hírű növénynevezetességeivel foglalkozott, a Nymphaea thermalis-t a Nílusból hozatott eredeti Nymphaea lotus-szal hasonlította össze. Több tanulmányt írt a növényről 1886 és 1895 között, melyekben annak sürgető védelmére is kitért.

Ady Endre versben hívta fel a figyelmet a növényritkaságra 1906-ban,  Pusztul a lótusz című versében:

A Nymphea thermalisból/- Amint tudósítónk jelenti -/Néhány év múlva csokrot nem köt /Nagyvárad táján senki, senki! .../ Ez exotikus ritkaságunk,/ Mely még csak Pöstyénben honos,/ Püspökfürdő környékén pusztul/ S ehhez több ok járul, szoros./ Peceszentmárton pocsolyái,/ Hájó és Rontó árkai/Kezdtek újabban e virágnak/ Veszedelmesen ártani./ Ökrök, lovak, disznók legeltek/ Sajátságos nagy kelyhein/ S e ritka növény el is pusztul/ Már vármegyénk e helyein./ Sőt a fürdőben is elpusztul,/ Tenyészése máris sovány/ S ami még terem, fölhasználja/ A modern ipartudomány./ Ami virágot összeszednek,/ Az mind földolgozásra vár,/ Ugyanis likőrt gyárt belőle/ A Moskovits Mór s fia gyár./ Érdekes dolog az különben,/ Hogy minden tropikus növény/ A mi mérsékelt égövünkön/ Elsenyvedt, hitvány és szegény,/ Aztán kipusztul végre lassan/ Még gondos kezeléssel is,/ Így járt már sok tropikus növény/ S a Nymphea thermális is...

 

Helyzete napjainkban

Az egykori botanikusok és Ady félelme beigazolódott: napjainkra kipusztult a tündérrózsa Püspökfördőről; a szakértők szerint a vízszint növelésével lehetne visszatelepíteni. Jelenleg csak a félixfürdői tavirózsás tó őrzi a hévízi tündérrózsát, melyről a MTA és a Debreceni Egyetem kutatói 2019-ben megállapították, hogy nem őshonos Nagyvárad környékén, hanem az „evolúciós közelmúltban” került sor a megjelenésére. Lehetséges, hogy a Nílus környékén őshonos növényt a megszálló oszmán törökök kertkultúrájának köszönhetjük, de felmerült, hogy a növény magját vízimadarak szállították északra. Bárhogyan is történt – emeli ki a tanulmány – a növény jelentőségét, szerepét ez nem csorbítja; jogosan illeti meg a különleges védelem.