O-IKT (Sport-Egészség-Turizmus-Ifjúság)
2018.12.01-2020.12.31.

ROHU-161

Ópusztaszer; Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény

 

                          - - épített környezet -

Története, leírása

Juhász Antal néprajzkutató-muzeológus 1973-ban készítette el a szabadtéri néprajzi kiállítások tudományos koncepcióját, és 1979-ben megkezdődött az épületek áttelepítése és felépítése. A kiválasztott épületek Csongrád és a történeti Csanád megyéből származnak, arról a dél-alföldi tájról, ahol a szabadkéményes, búboskemencés, háromhelyiséges (szoba-konyha-kamra) parasztház már a 18. században meghatározó háztípus volt, és a mezővárosokban és vonzáskörzetükben a gyors mezőgazdasági fejlődés miatt már a 19. században megindult a polgárosodás. A hatalmas méretű külterjes gazdálkodás mellett a 18–19. században kialakultak a tájon azok a foglalkozások (hajóácsok, halászok, pásztorok, kereskedők, iparosok) és monokultúrák (paprika, hagyma, bortermelés, hízómarha stb.), amelyek a falun és mezővároson élők életmódját jellegzetes vonásokkal gazdagították.  Az egy képzeletbeli utca két oldalán sorakozó áttelepített, illetve hiteles másolatként felépített épületek a fent vázolt életformákat tükrözik. A telepítési tervek a 19. század közepétől az 1930-as évek végéig terjedő időszak bemutatását célozták, a berendezés a 19-20. század fordulója és az 1940-es évek közötti tárgykultúrát mutatja be.

A következőkben az egyes épületek röviden kerülnek bemutatásra:

Szegedi tanya

Tíz-tizenöt holdas, szőlő- és paprikatermelő, 20. század eleji homoki kisparaszt gazdaságot képvisel, melyhez oszlopos, nádtetős paprikaszín, és a rozs tárolására épített, különálló hambár is épült.

Szentesi tanya

Az 1880-as években épült, szemtermelő-állattartó, külterjes jellegű kisparaszt gazdaságot mutat be. Konyhája eredetileg szabadkéményes volt, majd rakott tűzhelyet építettek benne. A tanya berendezése az 1910-es évek első felét dokumentálja. Az udvaron kerekól látható, melynek födele rudakra rakott kukoricaszár, nád és zsúpszalma. Disznókat tartottak benne.

 Tanyai olvasókör

Az 1890-es években alapított Pusztafeketehalmi Olvasókör székházát az 1900-as évek elején a kör tagjai építették. Az épületben hosszú nagyterem, konyha – amely italmérésül is szolgált – és szoba-konyhás gondnoklakás készült. A nagyterem műkedvelő előadásokon, társasvacsorákon, bálokon 150–200 személy befogadására volt alkalmas. Az olvasókörök – 1949-ben történt feloszlatásukig – a tanyai népesség művelődésének és közösségi életének öntevékenyen működő központjai voltak, társadalmi, művelődési és gazdasági szerepet betöltve.

Tanyai iskola

A Kecskemét városához tartozó Felső-Pusztaszer (ma Pusztaszer) határrészen épült 1911-ben. Egyetlen tanterme az 1897. évi elemi népiskolai rendelet és típusterv szerint épült: hossza 9,6 m, szélessége 6 m. A fapadlós, fagerendás mennyezetű teremben a századunk első harmadára jellemző berendezés látható: vaskos fapadok, régi taneszközök, szemléltető faliképek és térképek. Az iskola előtt a fenntartó hatóság és a környék lakói keresztet és harangot állítottak.

 Kovács-, bognár- és szíjgyártó műhelyek

Az 1875–1880 körül épült műhely Hódmezővásárhely határában állt. Három, különbejáratú helyiségében egykor kovács, bognár és suszter (cipész) dolgozott. A bognár, azaz kerékgyártó a szekér és a kocsi famunkáját, a kovács a vasalását készítette, ezért gyakori volt, hogy egymás mellett vagy a közelben nyitottak műhelyt. Harmadikként egy  szíjgyártó műhely berendezését láthatjuk, díszes lószerszámokkal.

Makói hagymásház

Rekonstrukció útján fölépült, díszes deszkaoromzatú, középparaszti ház mutatja be a hagymás életmódot.  Az utcai szoba berendezése a parasztpolgári fejlődést érzékelteti; láthatunk tükörasztalt, virágtartót és plüss ágyterítőt is, az udvar folyosó felőli oldalán pedig szőlőlugast és virágoskertet ültettek.  A növény feldolgozásáról a hagymarács, a rácsfák és rácsvasak tanúskodnak.

Halászház

A 19. század közepén épült csongrád-belsővárosi vert falú, szelemengerendás tetőszerkezetű, nádfödeles épület. Az idősek emlékezése és régi fényképek alapján a telepítést tervező néprajzosok visszaállították a nyitott kéményű, bolthajtásos pitvart, amely alkalmat nyújtott a már elbontott fakémény rekonstrukciójára is; itt látható a szabadtéri gyűjtemény legarchaikusabb konyhai tüzelőberendezése. A ház kamrájának a halász-szerszámok: a kuszakece, a reginás tapogató, a dobóháló, a varsa és a hálókötőtűk adnak sajátos jelleget.

 Paprikatermelő háza

Az 1881–1883 között épült Szeged-alsóvárosi ház rekonstrukciója a levéltárban fennmaradt építési terv és az 1968-ban készült fölmérés alapján készült. A polgárosodó szegedi paprikatermelők 20. század eleji lakáskultúráját és életmódját tükrözi.

 

Szatócsbolt és pékműhely

Tápéi pékmester házának és műhelyének rekonstrukciója. Eredetileg hagyományos jellegű parasztház volt, melyben a nagyházat (utcai szobát) szatócsüzletté alakították át. A szatócsbolt szekrényei, polcai, pultjai tápéi, felgyői, csongrádi kereskedésekből származnak. A lakás berendezése a falusi kiskereskedők 1940-es évekre jellemző, kispolgári lakáskultúráját dokumentálja.

Községháza

A Mindszent határához tartozó Tömörkény községháza melléképületeivel 1897 tavaszán készült el. Klasszicista építészeti elemeket – ablakok fölötti „timpanon”, fél oszlopfők – felmutató, eklektikus stílusú épület. A századvég, különösen a millenniumra való készülődés éveinek jellemző községi középülete.

Szélmalom

Szentes-dónáti gazda építtette 1866–67-ben. Gyakori volt a Dél-Alföldön, hogy módos gazdák lóerővel hajtott szárazmalmot és szélmalmot is fenntartottak: az itt látható a felülhajtós szélmalmok típusába tartozik.