Ópusztaszter; Monostor

              - 

- kulturális örökség -

Története

A 12. században épült a Bor-Kalán nemzetség monostora, mely az Alföld egykor leggazdagabb, legnagyobb szerzetesi intézménye volt. A középkor folyamán a térségnek igazi rangot a – valószínűleg – bencés monostor és templom adott, melynek legkorábbi elődje körül, a Tisza magas partján már a 11. században település virágzott. Minthogy királyi út mentén feküdt – mely a Balkánról Szegeden át Budára vezetett – erős gazdasággal bírhatott. Szer a 15 századra vámszedési és vásártartási joggal rendelkező, központi mezőváros lett. A törökök 1526-os átvonulását még átvészelte a település, ám a tizenötéves háború megpecsételte sorsát. A lakosság elmenekült, a törökök helyőrséget telepítettek a monostor maradványaiba. A 16-17. század fordulójától már Puszta Szerként emlegették a területet. 1832-ben még biztosan állt a templom nyugati homlokzata és északi falmaradványa, amiről Pallavicini Ede festménye tanúskodik. A 19. század elején Katona József még egy zömök román kori tornyot is látott a lerombolt monostorból, „de mivel abba zsiványok és útonállók fészkelték magokat, és e temérdek síkságon, mintegy messze látó Hegy gyanánt szolgált, az emberi bátorságra való ügyelés a tornyot lerántatta.”

Az 1233-as beregi egyezmény az első hiteles írott forrásunk, amely az Ond vezértől származó Bor-Kalán nemzetség jelentős monostorát is megemlíti. Mivel a 12-13. század fordulóján élt e nemzetség talán legkiemelkedőbb alakja, Kalán pécsi püspök, aki III. Béla esztergomi udvarában a királyi kancellária vezetője és a kancellária megszervezője volt 1181 és 1183 között, ezért feltételezhető, hogy a 12. századi monostor jelentős építészeti változásai is neki köszönhetők. Ezt a feltételezést erősíti az is, hogy a néhány, megmaradt faragványon felismerhető a királyi udvar építőmestereinek keze nyoma. 1186-ban került a pécsi püspökség élére, 1193-tól pedig Béla király Dalmácia és Horvátország kormányzójává nevezte ki őt. 1204-ben esztergomi érsekké választották, de ezt a hivatalt csak egy évig töltötte be. 1205. augusztusától töltötte be Kalán a pécsi püspöki tisztséget. Anonymus, Béla király jegyzőjeként közvetlen kapcsolatot tartott fenn a pécsi püspökkel: így kaphatott kiemelt szerepet az általa írt Gesta Hungarorum 40. fejezetében (Puszta)Szer.

Kutatása

1882-ben Göndöcs Benedek címzetes pusztaszeri apát felkérte kora legnevesebb régészét, Rómer Flórist, hogy az akkor még hét méter magasra emelkedő romok területén folytasson ásatást. Ennek eredményeit már 1883-ban közzétette Pusztaszer és az évezredes ünnepély címmel.

1970-1976-ig Trogmayer Ottó vezetésével a Móra Ferenc Múzeum régészei feltárták a monostor templomát és tisztázták annak építési periódusait. A feltárások során napvilágra került a templom déli oldalán a kolostor lakóépület-tömbje és a templom körüli temető 963 sírja is.

1980-tól napjainkig Vályi Katalin folytatta a feltárást. Az elmúlt 40 év során a munka elsődleges célja a kolostorépületek teljes kiterjedésének a feltárása, és a romkerthez csatolt bemutatása volt. E munkák során azonban feltárult a kolostorépületek alatta kora Árpád-kori település 40 háza, számos külső kemencéje és egyéb objektuma, valamint az elpusztult kolostorépületek fölött a késő középkori Szer mezőváros épületei is. Az egyik legfontosabb, új eredményt a tatárjárás utáni, fachwerk technikával épített épületegyüttes jelentette – amely lehetett a kolostor tartozéka, a birtokos nemzetség udvarháza, vagy akár kereskedők és egyéb utazók szálláshelye.