O-IKT (Sport-Egészség-Turizmus-Ifjúság)
2018.12.01-2020.05.31.

ROHU-161

Sándorfalva; sándorfalvi citerajáték és csikófejes citera

     - kulturális örökség -

A sándorfalvi citerazenekar története

Budai Sándor 1956 januárjában 15 fővel kezdte el a zenekar szervezését, amelynek támogatását a helyi kisipari termelőszövetkezet vállalta fel. Első fellépésükre 1956 decemberében került sor a homokpusztai iskola kultúrtermében, ahol műsorukkal nagy sikert arattak. Az 1980-as évek elejéig az együttest Budai Sándor vezette, aki karbantartotta a citerákat, megszervezte a fellépéseket és összeállította a műsorokat. A zenekar hírnevét díjak és televíziós szereplések egyaránt öregbítették. 1968-ban a Szegedi Nemzetközi Néptánc Fesztivál záróünnepségén Jancsó Miklós filmrendező felkérte a zenekart, hogy szerepeljen a Fényes szelek című filmben, amelyet 1969-ben mutattak be. 1978-tól sorozatban nyerték el a Csongrád Megyei Kiváló Együttes címet. 1978-ban a Szinetár Miklós által rendezett Rózsa Sándor című tv-sorozatban a citerazenekar előadásában Rózsa Sándor balladáját ismerhette meg a közönség. Meghívást kaptak Sárosi Bálint Cigányzene című könyvéből készült filmsorozatának felvételére is 1971-ben. Ezen időszak alatt „utánpótlásként” a sándorfalvi általános iskolában a fiatalabbak tanulták a citerázás rejtelmeit. Budai Sándor elismerésként be is vette őket a „nagyzenekarba”, és már együtt nyerték meg az Arany Páva Népzenei versenyt, melyet 1973 őszén rendezett a Magyar Hazafias Népfront, a Népművelési Intézet és a Magyar Televízió. Itt megnyerték a nemzetközi első díjat, valamint a Hazafias Népfront különdíját is, amit a közönségszavazatok alapján ítéltek oda.

1980-ban Budai Sándor Gulyás Ferencnek adta át a zenekar vezetését. Tagjainak mindegyike Budai-tanítvány: tőle tanulták a dinamizmust, a „sándorfalvi stílust” és a színpadi viselkedést. 1985-ben az együttes megkapta a Népművelési Intézet Nívódíját. 1988-ban ugyan nem neveztek be országos versenybe, de a Ki mit tud? stábja egy országos népzenei találkozón előadásukat hallva felkérte őket, hogy szerepeljenek az elődöntőben. Bár innen csak a középdöntőig jutottak, de a közönség szavazatainak köszönhetően bekerültek a döntőbe, ahol a hangszeres kategóriát megnyerték. A zenekar azóta is töretlenül dolgozik azon, hogy Budai Sándor népművész tanítása mindenfele eljusson.

A sándorfalvi-stílus

 Ez a stílus temperamentumos játékmódot, tiszta, erőteljes és magával ragadó éneklést, s ezáltal teremtett dinamikus hangzást takar pikoló, prím, tenor és basszus hangszerek bevonásával, és ezek kombinálásával. Mind a zene, mind pedig az ének szempontjából a hangzás, és az ennek szellemében felépített műsor eredményezte ezt a sajátságos stílust, ennek köszönhetően ismerhető fel népzenei körökben a sándorfalvi Budai Sándor Citerazenekar.

A csikófejes citera

Hangszerüket egykor maguk az ügyes kezű citerások készítették. Általában jól megmunkálható, puhább fafajtákat választottak, a vályúk faragásához hasonlóan a citerát egy darab fából faragták. Később a keményfából készült, díszített citerák is megjelentek. A citerák külső formáját tekintve igen nagy a változatosság. A sokféle változat nagyjából három alaptípusba sorolható: vályúcitera, kisfejes citera, hasas citera. A „vályú” két végén lévő fejek egyikében a húrrögzítő szegek, másikban a hangoló szegek vannak. Ezek között feszülnek a citera acélhúrjai. A citeratest alja a legtöbb esetben födetlen. A kisfejes citera külső oldalán 1–5 kisebb fej sorakozik. A hasas citerát kidomborodó külső oldala miatt nevezik így. Mindhárom főtípus megtalálható az ország egész területén, mégis az Alföldre inkább a kisfejes, a Dunántúlra inkább a hasas citera a jellemző.

Sándorfalva népművésze, Budai Sándor a Népművészet Mestere díjat citerakészítő tevékenységéért kapta meg. Művészi megmunkálású, „csikófejes” motívummal díszített citerái a világ számos országában kerültek néprajzi, múzeumi és magángyűjteményekbe.

 

Tudtad-e?

  • A citera asztalra fektethető, húros pengetőhangszer
  • Legegyszerűbb változatában téglalap alakú, hasáb formájú
  • A citerát az egész magyar nyelvterületen ismerik, kivéve a moldvai csángókat
  • Távolabbi rokon hangszerei Ázsiában és Afrikában is megtalálhatók
  • Citerából az Alföldön van a legtöbb, ezt a népi hangszert itt tamburának is nevezik