Sándorfalva; Nádas-tó

             - 

Leírása

A település különleges földrajzi helyzetű, mivel két, eltérő jellegű két táj határán, a Dorozsma–Majsai-homokhát és a Dél-Tisza-völgy találkozásánál fekszik. Környékén a homokhát átlagosan 82-85 méteres tengerszint feletti magasságú, míg a Tisza-völgy 80 m alatti.

Ez a kettősség jól tükröződik jellegzetes talajaik eltérésében, amely maga után vonja természetes növénytakarójuk változatosságát és mezőgazdasági hasznosításuk különbözőségét is. Az erősen szikes talajú, buckaközi laposokban és a Fehér-tó körül egykor sokkal nagyobb kiterjedésben előforduló növénytársulást a vegetációs időszak nagy részében víz borítja. Ez a vízborítás általában sekély (25-50 centiméter), de magas sótartalmú, legtöbbször erősen lúgos kémhatású. A legnagyobb vízmélység a tavaszi hóolvadást követően alakul ki, majd természetes körülmények között folyamatosan apad, miközben a víz egyre sósabbá válik, egyre inkább bepárlódik. A vegetációs időszak végére ennek a társulásnak az élőhelye fokozatosan kiszárad. Mivel ezeket a szélsőségeket az itt élő növényeknek el kell viselniük, csak néhány faj tud ilyen körülmények között megmaradni. A kiszáradás után ezeken a helyeken új, sótűrő növények telepednek meg, például magyarpalka, sziki útifű és ősszel a szikest lila színbe öltöztető sziki őszirózsa. Más növények is alkalmazkodnak a vízszint csökkenéséhez, és vízi formából szárazföldi formába alakulhatnak, mint például az 5–30 centiméteres buga virágzatú fehér tippan. A mélyebb rétek, legelők jellemző növénye a tarackos tippan, az ecsetpázsit és a tömegesen előforduló mézpázsit.

 A tocsogókat tavasszal bíbicpárok veszik birtokba, a mélyebb vizű nádasokban pedig az utóbbi évtizedekben újra fészkel a nyári lúd. Mint általában a sziki társulások, ez a társulás is veszélyeztetett, mind természetes okok (kiszáradás), mind lecsapolásuk, területvesztésük miatt.