Szalacsi pincék

       - épített környezet -

Szalacs Romániában, Érmelléken található. Ahogyan a szőlőtermő vidékekre, Szalacsra is jellemző a domboldalba ásott pincék sora, az úgynevezett pinceutca. A pincék elhelyezkedésének egyik magyarázata, hogy a szőlőt nem a szőlőskertekben vagy a hegyen, hanem távolabbi pincékben dolgozták fel. Szalacson, az “ezer pince falujában”, szó szerint több a borospince, mint a lakóház. A megközelítőleg 970, domboldalba vájt pince többsége még a 19. században épült, a legrégebbi 1803-ra datálható.

Történet

Az Ér-völgyi településeket a környező mocsár lecsapolása előtt nagy esőzés idején gyakran elöntötte a víz. Ez ellehetetlenítette a házak alápincézését. A homok- és agyagdombok sosem kerültek víz alá, és ez kitűnő lehetőséget kínált a hosszú, folyosószerű pincék építésére. Szalacson az alagútszerű lyukpincék a falu közvetlen közelében, a domboldalba épültek. A pincék két részre tagoltak: a bejárathoz közeli présház vagy előpince a préselés és az alkalmi vendégfogadás helye, a hosszan benyúló pincefolyosón állnak a hordók. Kívülről csak a változatos pinceajtóval ellátott bejárati tégla- vagy vályogfaluk és nádszigetelésű, földdel borított ereszük látható. Számos pinceajtó szemöldökfájába be van vésve a pince építésének, illetve megújításának évszáma.

A pincék földalatti, 2‒6 méteres mélysége, 10‒12 Celsius-fokos állandó mikroklímája biztosítja a boroknak a megfelelő légnedvességet, meggátolja a bor elpárolgását, besűrűsödését, és a gombásodás elterjedését. A pincék szellőzését és a páratartalom szabályozását a felszínre nyíló kémények, kürtők biztosítják.

Az érmelléki szőlőtermelés csökkenése miatt a borospincék egy része elveszítette funkcióját.