Seprűkötés

                               - agrár- és élelmiszergazdaság -

A seprűkötés hagyománya a sándorfalvi Települési Értéktár része. A seprűkötés egykor háziipari tevékenységnek számított, amit mellékfoglalkozásként űztek. A seprűkészítés nem volt önálló szakma, tehát mestervizsgát sem igényelt, azonban iparengedélyhez kötötték. Sándorfalva gazdaságának egyik meghatározó ágazata.

A seprű, söprű kezdetleges alapanyaga a nyárfavessző, nád, kökényvessző, seprűfű, majd később a cirok. A cirokseprű készítése a kalász áztatásával, kénes fehérítésével veszi kezdetét. Ezt követően söprűkötő-gépen dróttal a nyélre kötözik és színes madzaggal körülhurkolják, varrják a szálakat, majd a végét egyenesre vágják. A háziipari söprűkötésnek a söprűgyárakban tanult módszerek adták az alapját. A gyári munkafolyamatokat a találékony munkások fejlesztették tovább, így jött létre a ma is ismert, tartósabb söprűforma, a fordított vállú söprű.

Sándorfalván a seprűkészítő üzem működése Barakonyi István seprűkészítő mester nevéhez köthető, aki az 1930-as években 40 főt foglalkoztató műhelyt hozott létre. A jelenlegi telephelyen, az ERFO nevű üzemben háztartási és ipari célra használatos cirokseprűket is gyártanak. A kétvarrásostól a nyolcvarrásosig, közel negyven féle variációban belföldi és külföldi piacra egyaránt készítenek seprűt. A gyártás során emellett egyedi igények kielégítésére is lehetőség nyílik. Az üzem hatvan csökkent munkaképességű dolgozót foglalkoztat.